Rodin at the Met: A Kéz Hatalmát

Dátum: 2017. Szeptember 16. — 2018. Január 15.

Múzeum: The Met Fifth Avenue, USA

AUGUSTE RODIN

APárizsi Szalon éves kiállításán 1898-ban, Auguste Rodin bemutatja két nagyméretű szobrát, A csók és a Balzac című alkotásokat. Rodin 58 évesen sikerei csúcsán áll. Ezek a művek arról tanúskodtak, hogy a művész a közelmúlt szakmai és magánéleti megpróbáltatásai után (nagy szerelme, Camille Claudel röviddel ezelőtt vetett véget kapcsolatuknak) töretlenül mer tovább álmodni. A csók ölelkező párja eredetileg a Musée des Arts Décoratifsnak a francia kormány által megrendelt monumentális kapuja – a Pokol kapuja néven vált ismertté – egy darabja volt.

1898-ra azonban már világossá vált, hogy a múzeum tervéből nem lesz semmi, jóllehet Rodin már több mint 20 éve dolgozott művén. A Párizsi Szalon kiállításának kedvéért a szobrász elhatározza, hogy kivesz egyes darabokat a kompozícióból, és azokat tömör márványból formázza meg. A monumentális Balzac-szobor sorsa hasonlóképpen viszontagságos. 1891-ben egy irodalmi társaság felkéri Rodint, hogy alkosson szobrot a nagy író tiszteletére. Hét év munkája után Rodin úgy dönt, hogy a majdnem kész művet a Szalon kedvéért kiállítja. Amikor a megbízók meglátják a szobor gipszbe öntött másolatát, azonnal szerződést bontanak a szobrásszal.

A Szalonon kiállított mindkét mű erőteljes szexuális energiát sugároz. Stílusuk ugyanakkor nagyban különbözik – egyik a szerelmi egyesülés, az érzékiség, míg a másik a fensőbbséges, győztes férfiúi erő ábrázolása, amely nagyban foglalkoztatja ekkoriban Rodin fantáziáját. A két szobor közti különbség szembeötlő. Ahogy a mai szemlélő számára elképesztőnek tűnik, hogy ez a két kolosszális alkotás egyetlen ember keze munkája, a korabeli párizsi közönség is megrökönyödve állt a két mű előtt. A csók fehér, fényes márványból finoman kifaragott alkotás, az óriási méretű szerelmesek Rodin idealizált ábrázolásában már-már isteni fényben tündökölnek.  A Balzac ezzel szemben kidolgozatlannak tűnő, sietősen gipszbe öntött, rendkívül visszataszító emberalak (a későbbiek során bronzból és márványból is készített változatokat a témára).

A darabos profilok, az érdes felszín, a szobrásznak az anatómiai részletek iránti teljes megvetése láttán a néző szinte önkéntelenül visszahőköl. A csókban összefonódó párt Rodin a gyengédségtől átitatott csábítás játékának pózában örökíti meg. A két alakot Dante szerelmesei, Paolo és Francesca – az incestus miatt örök kárhozatra ítélt szeretők – ihlették. Itt még semmi nem látszik költőien kegyetlen sorsukból, bár Rodin a Pokol kapujá hoz szánt későbbi változatain jóval sötétebben ábrázolja őket. A csókjelenetben a szerelmét szenvedélyesen ölelő nő játssza a kezdeményező szerepet.

Francesca jobb combját a férfi combjaira helyezi, miközben párja bal karjával félénken épphogy megérinti. (A jelenet mintha csak szöges ellentéte volna Rodin saját szerelmi habitusának, a szobrász ugyanis inkább a balzaci férfierő megtestesítője, aki domináns, már-már elnyomó félként viselkedik szerelmi történeteiben…) A Balzac-szobor esetében nem bontakozik ki semmilyen narratív sík: a hatalmas energiákat sugárzó, grimasztól eltorzult óriási arcforma finoman balra tekint. Rodin a szoborban inkább az íróban meglévő hatalmas kreatív erőket akarta megmintázni, semmint Balzac fizikai valójának hűséges mását. Ahogy maga megfogalmazza, szobra „emlékmű, nem pedig egy kőbe vésett ember”.

Ennek ellenére a két műnek vannak közös pontjai; ha más nem, hát az, hogy egyformán botrányt és heves vitákat robbantottak ki. 1893-ban például A csók egy korábbi változatát visszavonták egy chicagói képzőművészeti kiállításról. A puritán közönség szemében a pár szenvedélyes ölelése a szexuális előjáték túlságosan direkt és merész ábrázolását jelentette.

Később a Londoni Tate Gallery szintén visszautasítja a Balzac-szobor egyik változatának megvásárlását; a döntést a kuratóriumi bizottság olyan megjegyzésekkel kíséri, amelyek szerint a monolitszobor „formátlan tömeg, megnevezhetetlen borzalom, kolosszális magzat”. De akad olyan kritikus is, aki egyszerűen „zsákvászonba bugyolált varangyos békának” titulálja a szobrot. A regényíró Émile Zola ugyanakkor számos más kiemelkedő személyiséggel együtt védelmébe veszi Rodint. Beadványt intéznek Párizs városvezetéséhez, hogy a város vásárolja meg a szobrot, de nem érnek el eredményt. A szobor körüli vita épp egybeesett a Dreyfus-ügy politikai viharaival, amelyek mélységesen megosztották Franciaországot, s mivel épp a Dreyfus-párti értelmiség támogatta Rodint, a két ügy a sajtóban szorosan összekapcsolódott.

De valójában miért is oly sokkoló ez a szobor? A valódi okról sokan jobban szeretnek szemérmesen hallgatni. A szobor egyik bronzból formázott előkészítő tanulmányán Rodin erekció közben péniszét markolászva ábrázolja az írót. A végleges szobron felöltözve láthatjuk Balzacot, híres otthoni köntösében, de az elkészült emlékmű is explicit módon fallikus karakterű, vibráló szexuális energiákkal telített. Rodin így formázza meg a páratlanul termékeny írót, aki napi tizenhat órát dolgozott, miközben óriási mennyiségű kávét fogyasztott el és szinte szünet nélkül dohányzott. A házi köntös redői alatt jól kivehetőek maradnak az erektív formák, amelyek ezt a határtalan kreatív energiát hivatottak jelezni…

Ahhoz, hogy jobb betekintést nyerj Rodin életébe és munkájába, folytasd ezt az izgalmas kalandot, ha rákattintasz: Rodin , The Met Fifth Avenue , Amazon UK , Amazon US , iTunes , Google , Amazon Australia , Amazon Canada , Barnes&Noble , Baker and Taylor , Amazon Italy , Amazon Japan , Amazon China , Amazon India , Amazon Mexico , Amazon Spain , Amazon France , Kobo , Scribd , Overdrive , Douban , Dangdang